Kárpátia - Szózat

Hazádnak rendületlenul
Légy híve, oh magyar,
Bölcsod az 's majdan sírod is,
Melly ápol 's eltakar.

A' nagy világon e' kivul
Nincsen számodra hely,
Áldjon vagy verjen sors' keze,
Itt élned,élned' halnod kell.

Ez a' föld, mellyen annyiszor
Apáid' vére folyt;
Ez, mellyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a' hos
Árpádnak hadai,
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat,
'S elhulltanak legjobbjaink
A' hosszu harcz alatt.

És annyi balszerencse közt,
Olly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e' hazán

'S népek' hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezred évi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
'S keservben annyi hu kebel
Szakadt meg a' honért.

Az nem lehet, hogy ész, ero,
És olly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.




Még joni kell, még joni fog
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
Száz ezrek' ajakán.

Vagy joni fog, ha joni kell,
A' nagyszeru halál,
Hol a' temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

'S a' sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
'S az ember' millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenul
Hazádnak, oh magyar,
Ez éltetod 's ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A' nagy világon e' kivul
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors' keze,
Itt élned, halnod kell.